Családi fotózás: hagyjuk a gyerekeket önmaguk lenni
Két kisfiú anyukájaként pontosan tudom, milyen izgulni egy fotózás előtt: vajon együttműködnek-e majd, vagy szétszedik a stúdiót?
Szerencsére egy családi fotózás nem kell, hogy arról szóljon hogy a gyerekeket leültetjük és megkérjük, mosolyogjanak.:)
A gyerekek nem modellek, és nem is kell, hogy azok legyenek.
A legszebb fotók általában akkor készülnek, amikor önmaguk lehetnek, jót játszanak, futkároznak, nevetnek, vagy csak egy csendes pillanatban figyelnek valamire (kedvenceim például amikor virágot szednek vagy kavicsot gyűjtögetnek).
Egy barátnőm mondogatta régebben, hogy a gyerekei profi antennákkal rendelkeznek: azonnal kiszimatolják, ha ő idegeskedik valamin és ettől ők is nyűgösek lesznek.
Ezzel szerintem minden gyerek így van, megérzik, ha feszültek vagyunk és ők is befeszülnek tőle. A fotózásra tehát jobb, ha úgy készülünk mint egy kellemes kis kikapcsolódásra, és a gyerekeknek is így beszéljünk róla, pl. "elmegyünk sétálni egyet egy rétre és ott lesz egy néni aki fotókat készít közben", vagy "megnézünk egy szép stúdiót, ahol hatalmas ablakok vannak".:) Azzal pedig semmiképp ne stresszeljük őket, hogy "jól kell viselkedni" illetve "majd mosolyogj ám".:)
Ha a gyerekek játszhatnak, a fotózás szinte észrevétlen lesz számukra. Hozzatok nyugodtan labdát, kedvenc kis plüsst, apró játékot.
Lényeg a lényeg, a fotózásra ne kötelező programként tekintsetek, hanem mint izgalmas kalandra. 🤍
